Kovácsovics László is értékelte csapatai őszi teljesítményét: 

"Nagyon nehéz egy ilyen szezont értékelni, ahol annak kell örülnünk, hogy létezik ilyen, hogy sport, utánpótlássport, edzések közösségben, hellyel-közzel megmérettetésre lehetőségek, mérkőzések. Az a szerencse, hogy olyan emberekkel vagyunk körülvéve (szülők, vezetők, szurkolók, játékosok), akik pontosan tudják, hogy ebben a szezonban hálát kell adnunk azért, hogy egyáltalán foglalkozhattunk azzal a sporttevékenységgel, amit mindannyian oly nagyon szeretünk. Természetesen a játékosok száma az edzéseken és a játékoskeretek minősége a mérkőzéseken közel sem mondható maximálisnak. Minden nehézség ellenére azt tudom mondani, hogy minden megtartott fordulón, a megfelelő létszámmal a GYFKKA és az ETO-SZESE Aporos csapatai részt vettek és a mérkőzéseiket maradéktalanul lejátszották. Így nem tolunk magunk előtt egyetlen egy meccset sem az őszi szezonra. Most pedig szeretnék minden korosztályt pár mondatban értékelni. Összegezni, hogy állunk a kitűzött célokkal, illetve hol tartunk, az ezek eléréséhez szükséges úton. Összességében szeretném azt elmondani (elsősorban a szülőknek), hogy az adott korosztály a képességeikhez mérten a versenyzésben mindig erősebb feladatokat kap, ezen belül megfelelő célokat kitűzve részsikereket, sikerélményeket érhet el. Ezért szinte soha nem érzi azt, hogy hátradőlhet vagy befejezettnek a munkát. Gondoljunk csak vissza, hogy a legóautó készítése, vagy a kész autóval való játék okozott nagyobb örömöt?!

Arra kellett odafigyelnem, hogy a tényleg elég magasra tett léc nehogy teljesen elvigye a kedvüket. 

Ez főleg az U13-as és a két U14-es csapatainknál volt idén kérdéses, akik végig felversenyeztek, úgy, hogy a saját korosztályukban nem játszottak mérkőzést. 

U10-es csapat:

Az év elején sajnos volt lemorzsolódás. A távozók között olyan is volt, aki adottságai miatt rövid időn belül csapatunk vezéregyéniségévé válhatott volna. A csoport hozzáállása és munkaszeretete példaértékű annak ellenére is, hogy egyetlen egy bajnoki mérkőzésen sem tudták megmérettetni magukat. Az U11-esekkel játszott edzőmérkőzéseken, közös edzéseken is szépen helyt álltak. Biztos vagyok benne, hogy ezekből merítve az 5+1-es szivacskézilabda bajnokikon (bízom benne, hogy tavasszal már lesznek) nagy önbizalommal fognak pályára lépni. Így remélhetőleg sikerélményben és pozitív visszajelzésekben sem lesz hiány a második félévben. 

U11-es csapat:

Ebből a csoportból valamiért kimaradt az asszertivitás, csúnyábban fogalmazva a sportághoz szükséges erőszakosság. Az év elején azt a célt tűztük ki, hogy az edzéseken küzdőgyakorlatokkal, rávezető gyakorlatokkal kisajtolt akaratot, győzni akarást valamelyik mérkőzésen viszont lássuk. Ezzel azt szerettük volna elérni, hogy a csapat rájöjjön egy melós, szoros, esetleg győztes mérkőzés után milyen édes tud lenni a szánk íze. Az utolsó fordulón az első mérkőzésen jó játékkal sikerült a Budaörs csapatát két vállra fektetünk. A sikerélményen felbuzdulva a második mérkőzésen egy jóval jobb játékerőt képviselő Tata ellen játszottunk soha nem látott küzdelemmel egy szoros mérkőzést. Ez az élmény nagyon jó visszaigazolás volt és óriási motiváció játékosnak, edzőnek egyaránt a további munkához. Tavasszal remélem a játékosok is még éhesebbek lesznek és az év végi értékelésben még több ilyen mérkőzésről tudunk beszámolni.

U13-as csapat: 

A legegészségesebb létszámú, összetételű csoport. Minden poszton közel azonos adottságú játékosokkal. A szuper képességek mellett a csapatban több olyan játékos van akiben benne van a sportághoz szükséges keménység, önbizalom és csibészség. Ezek a pozitív tulajdonságok nem ebben a szezonban derültek ki, így ez a társaság méltó feladatot kapott az idei évre. Az U12 helyett az U13-ba neveztük be a csapatot. A jóval jobb fizikai tulajdonságokkal rendelkező csapatok ellen eddig nem sok sikerélményben volt részünk, de ezeknek a játékosoknak nehezen esik csorba az önbizalmukon. Minden mérkőzés után levonjuk a tanulságokat és rá kell jöjjünk nem a két csapat méretbeli különbségein mennek el a mérkőzések. Ha a hibáinkat kijavítjuk és kicsit fejben és akaratban beintegrálódunk a mezőnybe, tapasztalatból mondom, hogy a második félévben a szoros mérkőzések, és talán a győzelmek száma is meg fog gyarapodni. Ezt a csapatot, ha két lábbal a földön és együtt tudjuk tartani, nagyon ütőképes társasággá válhatnak. Tudom ez elég sok összetevőn múlik, de minden erőmmel azon leszek, hogy ez így legyen.

U14-es csapat:

Színtiszta 2008-asokból álló társaság. Akik az U13-hoz hasonlóan egy évet felversenyeznek, ráadásul első osztályba. Az ellenfeleinkkel szemben óriásinak mondható fizikai handicap-et itt még meg kell fűszerezni kiváló technikai és taktikai felkészültséggel. Így sajnos gyakori, hogy 20 gólos vereségekkel utazunk haza. Nagy kihívás ez játékosnak edzőnek egyaránt.  De ezt pontosan megfogalmaztuk a szezon elején: ezt az évet beáldozzuk és együtt fogjuk végigmelózni a hosszútávú fejlődés érdekében. Próbálok mindig kisebb, elérhető célokat megfogalmazni mérkőzések előtt, vagy éppen közben. Ezzel kiküszöbölni, hogy nehogy a játékosok motivációján végleges, kikalapálhatatlan csorba essen. 

Nagyon sokat számít a másik U14-es csapat (ETO-SZESE) példája, a velük való közös munka, edzések, edzőmérkőzések. Ők már egy lépcsőfokkal feljebb járnak. Az ő példájukat követve és látva, hogy az ő "eredményeik" elérhető közelségben vannak, még több erőt ad az edzésmunkához és kompenzálja a nagy arányú vereség okozta töréseket. Külön öröm számomra, hogy csatlakoztak régi-új játékosok és ezzel újra kétoldalú lett a csapatunk. Nagyon jó úton jár ez a társaság! Csak így tovább! 

Még egy dolog mellett nem szeretnék elmenni szó nélkül. 

A vírushelyzet miatt a szülők a csarnokokon kívülre szorultak legyen szó mérkőzésről vagy épp az edzésekről. Tudom, hogy ez nagy szomorúság a Ti szemszögetekből, de hihetetlenül nagy előrelépést eredményezett a gyermekeitek oldaláról. A koncentráció és a fegyelem fenntartásában nagy segítség az edzőnek, ha a játékosok figyelme nem oszlik meg. Nem csak az odautak közösek teljes létszámban, hanem a hazautak is. Jóval kevesebb lehetőség van a közösségépítés színtereinek megbontására. A gyerekek kénytelenek maguk megoldani a problémáikat, konfliktushekyzeteiket. Az öltözőben a saját és társaik cuccára való odafigyelés és felelősségvállalásban is érzek előrelépést, de azért itt még vannak hiányosságok.

Egy szónak is száz a vége: az edzők és a szülők közti kommunikációs csatorna kicsit beszűkült (ez talán egy kis hátrány), de a játékosokra nagyon pozitív hatással van a pályán és pályán kívül is, hogy nem vagytok elérhető közelségben. 

Minden Játékosunknak és kedves családjának egészségben, tanulmányi és sporteredményekben gazdag új évet szeretnénk kívánni!"

Szép volt fiúk!
Hajrá Győr!